ezentúl honlap

Sziasztok kedves követők,
ezentúl ne itt keressétek az újabb híreket, átnyergelünk a sokkal menőbb saját honlapunkra:

8kermegen.hu

Itt lesz mindenkiről profil, majd beszámoló és képek a megnyitóról, a kiállítás fotóanyaga, videóinterjúk, hírek a kerületjáró kiállítás túráiról, és még sok más izgalmas dolog.
gyertek át!

kiállításmegnyitó

2010. december 17, 18.00
Kesztyűgyár Közöségi Ház
(8. kerület, Mátyás tér 15.)

Tapasztalatok a munka derekán

Szeptemberben kialakult és néhány héttel ezelőttig bővülő csoportunk 11 - 15 éves gyerekekből áll. A gyerekek nagy része roma származású. Vannak köztük olyanok, akik a Kesztyűgyár "törzstagjai", más foglalkozásokra is járnak, és a Kesztyűgyáron keresztül jutottak el hozzánk. A többieket nyolcadik kerületi iskolákból: a Németh Lászlóból, az Erdélyi utcából és a Práter utcából toboroztuk. Az első, szeptemberi hetekben nehezen állt össze a csoport végleges formája, problémáink voltak a foglalkozások folytonosságának megteremtésével, az egymásra való odafigyeléssel és a közös szabályok betartásával. Onnan kellett indulnunk, hogy a gyerekek nem hallgatják végig egymást és nem tudják kifejezni magukat. Nagyon nehezen képesek magukról megfogalmazni állításokat és azt képekbe önteni, valamint tudatosan, koncepcióval, szempontok szerint fotózni. Októberben megtervezték a saját önarcképüket, melyhez montázst készítettek "előtanulmányként". Ezen megjelenítették az önarcképük választott helyszínét- egy hely, ahol szívesen vannak a nyolcadik kerületben, a tevékenységet - amit szívesen csinálnak, ami jellemzi őket és a kellékeket. Ezután önarcképek készültek róluk, melyek célja az volt, hogy megtervezésükkel majd a képekről való beszélgetéssel saját magukról gondolkodjanak, másfelől a falra kitéve hozzájáruljon ahhoz, hogy a csoport tagjaként éljék meg magukat.

Az önarcképek kapcsán fontos tapasztalat volt, hogy a gyerekek ilyen idős korban az őket körülvevő világról, környezetről magukon keresztül képesek csak mesélni. Az is kiderült, hogy nem tematizálódik a kerület helyszíneihez, az épített környezethez és a közösségi terekhez való viszony. A fontosnak tartott témák a szeretett tevékenységek (tánc, biciklizés, foci, divatozás, stb.) és a vágyott dolgok: ki leszek, milyen leszek? A környezet csak ezeken keresztül, áttételesen jelenik meg. Problematizálódott, hogy az önarcképek, amiket ők terveztek és komponáltak meg, és mi készítettünk el, mennyiben azonosak velük, szólnak róluk, és fejezik ki a saját viszonyukat a választott helyszínekhez, tevékenységekhez, tárgyakhoz? Sokat beszélgettünk annak érdekében, hogy ez kiderüljön, és az önarcképeikhez való viszony elmozduljon a "de menő vagyok rajta" - típusú reflexiótól. Az önálló, otthoni fotós feladatok is egyre tematikusabbak lettek, választott tevékenységek megjelenítése köré íródtak.

Arra jutottunk, hogy célszerű drámapedagógiai módszereket bevonnunk és használnunk ahhoz, hogy megteremtsük a csoportkohéziót, hatékonyan tudjunk fotós feladatokat csinálni és közösen gondolkodni a saját képeikről és mások képeiről. Eredetileg úgy terveztük, hogy csak az első időszakban lesz nagy hangsúly a drámás módszereken, szabályjátékokat és helyzetgyakorlatokat használtunk. A foglalkozás felépítésének első blokkja az „ÉN” megfogalmazásáról és körbejárásáról szólt. Ki milyen belső és külső tulajdonságokkal rendelkezik, mit szeret csinálni és hogyan viszonyul a többiekhez. Ebben a blokkban megtanultunk a képekről mesélni: mi mindent fejezhet ki egy kép, mi mindent olvashatunk ki belőle. Ezután a képek történetté alakítása következett, kiscsoportokban képregényszerűen fotósorozatot csináltunk az általuk fontosnak tartott témák alapján (barátság, hírességek, foci, kiközösítés) és ezzel gyakoroltuk azt a szemléletet, hogyan találunk a képek között összefüggést, azonosságokat.

Rájöttünk, hogy problémát jelent számukra a direkt önkifejezés, és sokkal jobban működnek, mélyebbre mennek azok a feladatok, amikben "áttételesen" van szó róluk: fiktív, általuk kitalált helyzeteken, történeteken keresztül. Ehhez nagyon jó eszköz volt, - ezért továbbra is használtuk - a drámapedagógia: számukra fontos, ismerős helyzetekből és karakterekből állóképet alkottunk magunkból, a kellékek és a kérdéseik segítségével ki kellett találniuk, hogy milyen helyzetet és karaktereket ábrázol a kép, és milyen konfliktus áll össze a képsorozatból. Végül lefotózták az állóképeket. Ezután maguknak kellett állóképeket alkotniuk ugyanezekkel a karakterekkel, arról, hogy mi lehetett a konfliktus előzménye, és mi lehet a végkifejlete.

hamarosan újrakezdünk

Ezen a héten toborzunk, aztán jövő héten újrakezdjük a rendszeres Photovoice (illetve most már igyekszünk rászokni, hogy Fotóhangnak hívjuk) foglalkozásokat.
Minden kedden és szerdán leszünk a Kesztyűgyárban fél5-től 6-ig, és szeretettel várjuk a 8. kerületet fotóval bemutatni vágyó, 9-14 éves gyerekeket!

Az első időszakban nyitottabb, a bekapcsolódásra lehetőséget adó lesz a program, azután pedig elkezdődik az igazán komoly fotózás, és terveink szerint januárra kiállítás is lesz belőle.

Majd jelentkezünk, hogy hol áll a dolog!

nyári tábor a kesztyűgyárban

A szeptembertől (remélhetőleg) induló foglalkozások előkészítéseként ezen a héten fotós tábort tartottunk a Kesztyűgyár közösségi házban. Azt hiszem, ez a hét mindhármunknak nagyon lelkesítő volt -- szinte minden programot, játékot meg tudtunk csinálni, a gyerekeket nagyon érdekelte a fotózás, és jól tudtunk együtt dolgozni.
Hétfőn, kedden és szerdán délelőttönként voltunk a házban, ahol csapatépítő- és bizalomjátékokat játszottunk, montázst csináltunk, soksok képet nézegettünk és elemeztünk, és fotózni tanultunk. Már a játékok, képelemzések során is nagyon sok érdekes, számunkra meglepő dolgot mondtak, amik kis lépéssel közelebb vittek minket ahhoz a célunkhoz, hogy a képet eszközként használva beszéljenek saját közegükről.
Szerdán minden résztvevő kapott egy automata filmes gépet fekete-fehér filmmel, és készítettek egy fotóriport tervet, ami alapján aztán csütörtökön és pénteken önállóan fényképeztek a környéken. A választott témák között szerepelt a természet, család, 8. kerületi fiatalok, terek.
Szokatlan (és éppen ezért izgalmas) volt nekik a filmes technika - sokszor elmondtuk, hogy nem szabad hátul kinyitni a gépet, és csak akkor fogják látni a képeket, amikor majd előhívjuk őket.
Tegnap este találkoztunk a Mátyás téren, visszahozták az ellőtt filmeket - ezeket mi hétvégén elő fogjuk hívni, aztán hétfőn és kedden közösen lenagyítjuk a negatívokat a Kesztyűgyár egyik raktárában berendezett laborban.
Nagyon kíváncsi vagyok a képeikre, és úgy érzem, ezzel a táborral közelebb kerültünk az eredeti, photovoice elképzelésünkhöz. Persze ez akkor fog igazán kiderülni, amikor majd közösen megbeszéljük az általuk létrehozott fekete-fehér papírképeket...
Remélem, ez a hét a srácoknak is legalább akkora élmény volt, mint nekem.

További képek itt: http://www.facebook.com/group.php?gid=289904103233&v=photos&ref=ts

nyári tábor

Szeptembertől újra fognak indulni a foglalkozások - azelőtt pedig csinálunk egy nyári tábort a Kesztyűgyárban.

kezdeti tapasztalataink

Öten vágtunk bele a 8ker meg én photovoice programba, szociológusok, dizájnerek, politológusok, gyerekfoglalkozásokat vezetők, aktivisták. A technikai és részben anyagi hátteret pályázati úton terveztük biztosítani, ami ez idáig sajnos nem tudott megvalósulni, így jelenleg a 8ker meg én photovoice programot komolyabb anyagi háttér nélkül valósítjuk meg. A barátainktól, ismerőseinktől szereztünk régi, kiszanált 2-3 megapixeles digitális fényképezőgépeket, és a helyszínt ingyen használjuk a Nap Klub Alapítvány jóvoltából, akik örömmel fogadták be a programunkat. A foglalkozások helyszínéül tehát a Leonardo utcai Nap Klub Alapítványt választottuk, szándékosan elkerülve a Kesztyűgyár környékét, hogy a kerület egy olyan területén valósuljon meg a program, ahol sokkal kevesebb délutáni elfoglaltság közül választhatnak a környékbeli gyerekek. Több, a kerületben dolgozó szociális munkással konzultálva arra jutottunk, hogy a gyerekeket utcai szociális munkával vonzzuk be, és kihagyjuk a kommunikációból a helyi iskolákat, amik sok esetben taszító erőként lépnek fel a gyerekeknél. A kommunikációs kampányunkat közvetlenül a foglalkozások előtti időre időzítettük, mivel a környékbeli hátrányos helyzetű gyerekeknek nincs jövőképük, de sokszor még holnapképük sem, nem igen terveznek előre, ezért a „2 hét múlva fotós klubbot szervezünk” stratégia nem vált volna be. Tehát az utcákat és tereket járva kezdtünk el ismerkedni és beszélgetésbe elegyedni a gyerekekkel, akik leginkább a Losonczi téren összpontosultak. Kezdetben az aznapi délutáni elfoglaltságaikról kérdeztük őket, hogy van-e már mára programjuk, a válasz sok esetben az volt, hogy nincs, csak úgy lógni járnak a térre, mert otthon üres a lakás. Több bizalmatlan és sikertelen találkozás és körút után a harmadik napon nagyjából 10-12 gyereket, (kb. 2-3 haveri társaságot) sikerült meggyőzni, hogy mi valami izgalmasat tudunk mutatni nekik, úgyhogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy 10 visongó gyerek kapkod a digitális kameráink után. Az első foglalkozás alkalmával rögtön kipróbálhatták a fényképezést, amit egy-egy személyes, VIII. kerületi mentális térkép megrajzolásával kötöttünk össze. A tervezett ütemtervet nemigen, vagy csak nagyon nehezen voltak tarhatóak, mert a gyerekeket nagyon nehezen tudtuk rávenni a feladatok koncentrált végiggondolására. Mivel tudjuk, hogy sokszor egyenest az iskolából érkeznek a Nap Klubba, a kezdetektől próbálkozunk sportszerű tevékenységek integrálásával/beillesztésével a programba, amikkel levezethetik a mozgásigényüket, hogy utána nagyobb kedvük legyen a fotós feladatokon együttgondolkodni. A Nap Klubban pingpongozásra van lehetőség, ezt a gyerekek mindig nagyon élvezik, annyira, hogy utána sokszor nehéz áttérni másik tevékenységre.

A fotózások alkalmával különféle fotós nézőpontok, témák kialakítására és szemszögváltásra sarkalljuk a gyerekeket. A fényképek eddig nagyrészt a nemi szerepek megmutatkozása köré csoportosulnak, ami amiatt is lehet, hogy a kezdeti alkalmakkor még csak a Nap Klubban készítettünk közösen képeket, így nem sok lehetőség volt a környezet variálására, vagy annak megmutatkozására. A gyerekek leginkább egymást vagy minket szeretnek megörökíteni, a tárgyak nem érdeklik őket. A lányok együtt fényképezkednek, egymást ölelve, a fiúk viszont inkább egyedül, boxolást, verekedést imitálva. Leggyakoriabbak tehát ezek a pózolós, gesztikulálós, portrészerű képek, amik természetes vagy ösztönös emberi megnyilvánulásnak mondhatóak, hiszen mindenki másképp viselkedik kamerák előtt, mindannyian próbálunk a saját társadalmi elvárásainknak (életkorunknak, nemünknek, rangunknak) és ideáljainknak megfelelni, vagy azokhoz illeszkedni. Ezek tulajdonképpen tudatosnak nevezhetőek.

Nagy probléma azonban, hogy nem tudunk állandó csapatot kialakítani – ez szintén a jövőkép, illetve az állandóság kialakításának hiányához köthető. Mindig más, néha új gyerekek érkeznek teljesen kiszámíthatatlan időben. Néha órákkal korábban, máskor pedig fél órákat késve. Nagyon érdekes, hogy úgy tűnik, mintha a gyerekek valamiféle szimbiózisban élnének egymással, mert rendkívüli hatással vannak egymásra. Egyikük-másikuk kedve, lelki állapota kihat a többire, azok átveszik épp rosszkedvű társuk hangulatát, s így minden foglalkozáson más-más arcukat ismerjük meg.

Mivel ezek állandó problémák, ezért folyamatosan próbálunk változtatni a perspektíváinkon, és a terephez, a gyerekekhez igazítani a foglalkozásokat. A fenti problémák lehetnek a „jelenlétünkből” fakadó „torzításnak” a hatásai, hiszen mi idegenek vagyunk a gyerekek számára, ráadásul nem romákként még inkább rászolgálunk a bizalmatlanságukra. Ez utóbbit többször vágták a fejünkhöz. Ezen kívül a Nap Klubbon belüli helyzetünk új is lehet a gyerekeknek, hiszen sem tanárok, sem szülők nem vagyunk a számukra. Az pedig különösen értelmezhetetlen, hogy huszonévesként még nincs családunk, ami megszokott a roma családok esetében.

A folyamatos problémáknak, illetve az ezeket követő állandó perspektívaváltásoknak köszönhetően azonban a photovoice hármas célkitűzése nem látszik megvalósulandónak. Ennek ellenére sikeresnek mondható, hogy sokszor 10-15-20 visszajáró gyereket sikerül megfognunk, akik ha nem is minden alkalommal, de sűrűn látogatnak el a Nap Klubba, ahol értelmesen tölthetik el az idejüket, még ha kis mértékben is, de reflexiós készséget, koncentrációt, fotózást és esztétikát tanulhatnak, valamint az idő strukturálására nevelődnek.

felkészítő7

Április 6-7-8-án zajlott a Nap Klubban a felkészítő/csapatépítő tréningünk a kibővült csapatunkkal. Kedden meghívtuk Hargitai Dávidot (Budapest Esély Központ, Fókusz Alapítvány) és Tóth Mátét (Krétakör), hogy a photovoice és a fotózás gyakorlati odlaláról meséljenek. Szerdán Végh Panni és Nagy Zsuzsi a 8. és 9.kerületben lévő szoc intézmények (mint a Kesztyűgyár) foglalkozásairól beszélt, délután pedig Dósa Mariannt láttuk vendégül, aki a belső budapesti szegregátumok kialakulásáról tartott "előadást", és végül a napot a Gipsy Side című filmmel zártuk, ami után Koppány Judit antropológus avatott be a film hátterébe. Csütörtökön Kovács Mónika (Elte, Interkult Int) az előítéletek és a kisebbségi identitás pszichológiáját mutatta be nekünk, délután pedig Udvarhelyi Tessza (A Város Mindenkié, Artemisszió) tartott interkulturális kommunikáció tréninget.

Mindnekinek köszönjük a részvételt és a segítségeket, nagyon sok értékes infóval távoztunk, a Nap Klubnak pedig külön köszönet, hogy helyet biztosítottak nekünk!

A következőkben az itt hallottakat rakjuk a helyükre és ennek megfelően véglegesítjük a stratégiáinkat, hogy 1-2 héten belül elkezdhessük a fotós foglalkozásokat a helyi srácokkal.

fényképezőgépeket keresünk

A 8ker + én megvalósulásához feltétlenül szükségünk van fényképezőgépekre. Anélkül ugye nem megy a photovoice... Mivel viszont pénzünk sajnos egyáltalán nincs, mindenkit szeretnénk megkérni, hogy nézzen körül otthon -- nincs-e egy fiókban megbújó, már nem használt kis digitális fényképezőgép.

3 megapixeles (de ennél igazából már csak nagyobbak vannak), semmi extra kis kompakt gépekre lenne szükségünk. Ha esetleg van ilyenetek, írjatok - nagyon sokat segítenétek!

köszönjük.

önkéntesek kerestetnek

Legyél önkéntes a 8ker + én programban!

A program, illetve a photovoice módszerének leírását megtalálod itt a honlapon (felső menüsor)

Az önkéntesek szerepe és felelőssége a programban

Az önkéntesek szerepe a fényképeket kibeszélő foglalkozások konzultációinak a levezetése a kamaszokkal, ill a velük való, a foglalkozásokon kívüli kapcsolattartás.

Ez rendkívül fontos feladat, hiszen a program egyik fő célja, hogy a résztvevőkkel bizalmi viszonyt kialakítva rábírja őket, hogy a fényképeken át bepillantást engedjenek nekünk az életükbe. Ez eleve belsőséges viszonyulást feltételez. A foglalkozások több alkalommal is 2-3 fős kis csoportokban zajlanak, amik során az otthon készített fényképeket elemzik ki. Ezeket közös megbeszélések követik, amiben a foglalkozások minden tagja együtt vesz részt. Az önkéntesek feladata, hogy a kis csoportos konzultációk alkalmával irányítsák és levezessék a beszélgetéseket fotókról, előkészítve a képeket és a gyerekeket a közös konzultációkra. A 13-15 éves korosztályi sajátosságokból adódóan ez nem mindig könnyű.

A 8.kerületben élő hátrányos helyzetű gyerekeknek az életéből többnyire hiányzik a rendszeresség, mivel a nagyarányú munkanélküliség és a nélkülözések miatt a szülőknek nincsenek hosszabb távú jövőképeik, emiatt nagyon nehéz elérni, hogy a gyerekek hónapokon át hetente eljárjanak még egy olyan klubba is, ahol a koruknak megfelelő izgalmas dolgokat tanulhatnak. Ezért fontos, hogy a mentorok a kamaszokkal személyes kapcsolatot alakítsanak ki, ami segít, hogy a foglalkozások iránti figyelmüket fenn tudják tartani, amihez szükség van a bizalmukra. Ezt könnyebben tudjuk megalapozni, ha több idő jut minden gyerekre. Az önkéntesek a foglalkozások között is kapcsolatban maradnak a fiatalokkal, interneten vagy más módon elérve, segítve őket a fotózás és életük bemutatásának folyamán felmerülő kérdésekben és dilemmákban.

A photovoice-os foglalkozások várható időbeosztása

A fotós foglalkozások április első hetében kezdődnek, amik innentől heti 2 alkalommal kerülnek megrendezésre nagyjából 2 hónapon keresztül, alkalmanként 2-3x45 percben. Közben folyamatosan tartani és fejleszteni kell a kamaszokkal a kapcsolatot, ami nagyjából 1 vagy 2 további fél délutánt fog igénybe venni. Május utolsó hetében tervezzük a köztéri kiállítás megrendezését, az Európai Unió kirekesztés ellenes fókuszhetében. Ez alatt szervezzük majd a lakossági fórumokat is.

Felkészítő hét/workshop témái

1. alkalom: ismerkedés, a program részletes bemutatása
2. alkalom: fotózási alapismeretek, a fotózás etikája, a képek szerepe a mai társadalmunkban
3. alkalom: 8.kerületi sajátosságok: szegregáció, kisebbségi identitás, 8.ker-i kamaszok
4. alkalom: Reformpedagógia, interkulturális kommunikáció, mentor rendszer – mik ezek és miért jók?
5. alkalom: egy kis gyakorlat: a photovoice kipróbálása + összefoglalás, egyeztetések, feladatkiosztás, stb.
plusz 1: egy 8.ker-i civil szervezet foglalkozásának meglátogatása


Milyen egy ideális önkéntes?
Ha úgy érzed, hogy a következő kompetenciák és készségek megvannak benned, akkor jelentkezz!
o szociális érzékenység
o empatikus készség
o jó kapcsolatteremtő készség
o nyitottság
o megbízhatóság és felelősségtudat
o nem árt, ha van tapasztalatod gyerekekkel/kamaszokkal
o előny, ha van fotós érdeklődésed, esetleg tapasztalatod

Jelentkezési feltétel: néhány mondatos motivációs levél és opcionálisan: fényképes (amerikai típusú, vázlatos) önéletrajz

Határidő: március 5. péntek éjfélig

Ide küldd: 8kermegen@gmail.com

helyzetjelentés

A nagy online kommunikáció közben máris jött egy csomó kérdés, amire ez úton igyekszem válaszolni.

Szóval a 8ker+én program jelen pillanatban előkészítő fázisban tart.

Márciusban tervezünk egy felkészítőt tartani az önkénteseinknek, akik mentorként fognak részt venni a programban. Ez kb 4napos lesz, és több szuper szakértőt is felkértünk, hogy egy-egy témáról bővebben beszéljenek. Lesznek a fotózásról technikai, etikai felkészítők, a nyócker szubkultúrájáról, a hátrányos helyzetűek identitásáról, valamint reformpedagógiai módszertanokról előadások, interaktív játékok, beszélgetések.

Áprilisban pedig a foglalkozások kezdését reméljük. Azért írom, h reméljük, mert addig még rengeteg szerveznivalónk van. Többek között ez is történik jelenleg.

Most pályázatokat írunk, ehhez szerezzük be a megfelelő papírokat, ajánlásokat, nyilatkozatokat.

Közben igyekszünk minél több helyi szakértővel, a kerületben ténykedő civil szervezettel, okos emberrel találkozni, konzultálni és a tanácsaikat megfogadni. :)

Kezdenek összeállni a progról a mindenféle cv-k meg ars poeticak - ezeket töltögetjük fel a blogra, ill. most már a facebook csoport oldalára. És tegnap óta a twitteren is jelen vagyunk. Én személy szerint online menedzsment mániás vagyok, mert hiszek benne, h a fiataloknak nagy része, hozzám hasonlóan, a netes social oldalakról tájékozódik, ott cseveg, kommunikál, hírdeti magát vagy a munkáit. Minden esetre nem káros, ha online is jelen vagyunk... viszont ingyen van! :)

A blog dizájnja még fejlesztés alatt áll. (ma megyek fotózni a háttérképhez)

No és a program sarkallatos pontja, h tudunk-e fényképezőgépeket szerezni, uh ezek becserkészése is előkelő helyet foglal el a listán.

Azt hiszem, nagyjából ezek vannak most. Minden hozzászólást, kritikai megjegyzést szívesen fogadunk - és igyekszünk is minél több embert a programmal kapcs meghallgatni, hiszen ezekből tudunk előrébb lépni.

Kérdezzetek itt, facebookon vagy twitteren!

Szép napot!

a facebookon is

már itt is kommunikálunk

twitter

már a twitteren is csiripelünk - így próbálunk több barátot szerezni és népszerűbbek lenni :)

aki szeretne, az 8kermegen néven itt cseveghet velünk:

https://twitter.com/8kermegen

mi a photovoice?

A PhotoVoice (FotóHang) az alulról jövő társadalmi cselekvésre és a dokumentarista fotográfiára épít. Célja, hogy marginalizált és stigmatizált társadalmi csoportok tagjainak a fénykép eszközével lehetőséget biztosítson közösségük és ügyük hiteles képviseletére, és ezáltal konkrét, pozitív társadalmi változást generáljon. A Photovoice egy közösségi részvételen alapuló kutatási módszer, mely azoknak a nézőpontját közvetíti és azoknak „ad hangot”, akiket általában figyelmen kívül hagy a többségi társadalom, vagyis azoknak akik Caroline Wang szavaival: „a világról alkotott elképzeléseinket meghatározó életformáktól eltérő életet élnek”.

A részvételen alapuló módszerek alapvetése, hogy bármilyen társadalmi célú cselekvésbe be kell vonni (lehetőleg vezető szerepben) a probléma által közvetlenül érintett embereket (Tony Webb). Amennyiben ők maguk nem vesznek részt a megoldás létrehozásában, úgy nem kezelhetőek a probléma gyökerei, és minden jóakaratú segítség pusztán a lyukak foltozására lesz alkalmas. Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a lokálisan fontos ügyek, speciális problémák legfőbb ismerői maguk az érintettek, a „tapasztalati szakértők” – és ezáltal reflektál a tudás létrehozásának hatalmi viszonyaira is.

Napjainkban a vizualitás korát éljük, a képek folyamatosan körülvesznek minket. Ebbe a dinamikába tudnak bekapcsolódni a Photovoice programok során készült fényképek is, melyek képesek lehetnek áttörni a világunk képi túltelítettségéből fakadó közönyt is. A Photovoice során a képek eddigi alanyai azok készítőivé válnak, és magabiztosan mesélnek közösségükről. Tehetetlen áldozatok helyett aktív egyénekként látjuk őket a fényképeken, melyek az ő valóságukat ábrázolják – azt, amit ők szeretnének közvetíteni magukról, nem pedig azt, ahogy mások látják őket.

A Photovoice hármas célkitűzése a következő:

Képessé tétel (empowerement) – A fotó egy önkifejező eszköz, mely alkalmas az identitás erősítésére, és a kompetencia érzésének növelésére. A fotókon a résztvevők dokumentálják közösségük és környezetük büszkeségre okot adó, és problémás jelenségeit is.

Párbeszéd – A képek csoportos megbeszélése során kritikai párbeszéd kialakulása a résztvevők között, melynek során azonosítják a közösség legfontosabb ügyeit és problémáit, és ezek okait, tágabb környezetét is megvitatják.

Változtatás – A photovoice fontos célja a döntéshozók elérése; illetve a tágabb, társadalmi szintű kommunikáció, mely pozitív változásokat eredményezhet.

A közösség tagjai által készített fényképek, illetve az általuk meghatározott és megvitatott főbb témák politikai és társadalmi változást stimulálhatnak.

A Photovoice rugalmassága miatt számos területen alkalmazható: sikerrel vettek már részt Photovoice projektekben vidéki, szegénységben élő nők, idősek, betegségben szenvedők, bevándorlók, menekültek, hajléktalanok, illetve telepen élő romák közösségei is.

Ehhez képest Magyarországon még kevéssé ismert ez a módszer, csupán két kezdeményezés volt, melyek tapasztalataira építhetünk (budapesti hajléktalan emberekkel, illetve a sajószentpéteri cigánytelepen). Meggyőződésünk, hogy a Potovoice módszerével újszerűen és hatékonyan lehet küzdeni az előítéletek és stigmatizáció ellen, és képes arra, hogy párbeszédet teremtsen különböző társadalmi csoportok között. Éppen ezért kezdeményezésünkkel szeretnénk hozzájárulni a Photovoice magyarországi megismertetéséhez és elterjedéséhez is.

A 8ker meg én elnevezésű programunkat Budapest nyolcadik kerületében – mely a város egyik legstigmatizáltabb városrésze –, roma származású fiatalokkal szeretnénk megvalósítani. Azt gondoljuk, hogy nagyon fontos lebontani a kerület köré épített előítéleteket, mely törekvésnek a fénykép hatékony eszköze lehet. Ezenkívül úgy látjuk, hogy egy ilyen jellegű, kreativitásra és identitásra építő projekt szervesen tudna illeszkedni a környéken jelenleg zajló folyamatokba.

Projektünk céljai, melyek szervesen illeszkednek a Photovoice három általános céljához:

- identitás erősítése, kreatív /produktív tevékenységben részvétel, önkifejezés lehetősége

- korosztály- és környezet specifikus problémák feltérképezése a 8. kerületi fiatalok körében, csoportkohézió erősítése, társadalmi felelősségvállalás mértékének növelése

- kerületi szintű társadalmi kohézió erősítése, a kerület ügyeiről való párbeszéd valós és működő fórumának megteremtése, a fórumon meghatározott ügyekben döntéshozók megszólítása és a társadalmi változásra irányuló politikai döntések követelése

Tágabban:

- a diszkrimináció és előítéletek elleni küzdelem (elsősorban a romákkal kapcsolatban)

- társadalmi kohézió erősítése Budapest egyik legtöbb problémával küzdő városnegyedében

- a roma fiatalok körében erősíteni a társadalmi és közösségi részvételt

- megismerni a 8. kerületi fiatalok világát, és facilitátorként elősegíteni, hogy ez az üzenet minél szélesebb körbe eljusson

- a photovoice módszerének megismertetése, elterjesztése

Pósfai Zsuzsi

egyik előzmény