2010. december 14., kedd

ezentúl honlap

Sziasztok kedves követők,
ezentúl ne itt keressétek az újabb híreket, átnyergelünk a sokkal menőbb saját honlapunkra:

8kermegen.hu

Itt lesz mindenkiről profil, majd beszámoló és képek a megnyitóról, a kiállítás fotóanyaga, videóinterjúk, hírek a kerületjáró kiállítás túráiról, és még sok más izgalmas dolog.
gyertek át!

2010. december 7., kedd

kiállításmegnyitó

2010. december 17, 18.00
Kesztyűgyár Közöségi Ház
(8. kerület, Mátyás tér 15.)

2010. november 7., vasárnap

Tapasztalatok a munka derekán

Szeptemberben kialakult és néhány héttel ezelőttig bővülő csoportunk 11 - 15 éves gyerekekből áll. A gyerekek nagy része roma származású. Vannak köztük olyanok, akik a Kesztyűgyár "törzstagjai", más foglalkozásokra is járnak, és a Kesztyűgyáron keresztül jutottak el hozzánk. A többieket nyolcadik kerületi iskolákból: a Németh Lászlóból, az Erdélyi utcából és a Práter utcából toboroztuk. Az első, szeptemberi hetekben nehezen állt össze a csoport végleges formája, problémáink voltak a foglalkozások folytonosságának megteremtésével, az egymásra való odafigyeléssel és a közös szabályok betartásával. Onnan kellett indulnunk, hogy a gyerekek nem hallgatják végig egymást és nem tudják kifejezni magukat. Nagyon nehezen képesek magukról megfogalmazni állításokat és azt képekbe önteni, valamint tudatosan, koncepcióval, szempontok szerint fotózni. Októberben megtervezték a saját önarcképüket, melyhez montázst készítettek "előtanulmányként". Ezen megjelenítették az önarcképük választott helyszínét- egy hely, ahol szívesen vannak a nyolcadik kerületben, a tevékenységet - amit szívesen csinálnak, ami jellemzi őket és a kellékeket. Ezután önarcképek készültek róluk, melyek célja az volt, hogy megtervezésükkel majd a képekről való beszélgetéssel saját magukról gondolkodjanak, másfelől a falra kitéve hozzájáruljon ahhoz, hogy a csoport tagjaként éljék meg magukat.

















Az önarcképek kapcsán fontos tapasztalat volt, hogy a gyerekek ilyen idős korban az őket körülvevő világról, környezetről magukon keresztül képesek csak mesélni. Az is kiderült, hogy nem tematizálódik a kerület helyszíneihez, az épített környezethez és a közösségi terekhez való viszony. A fontosnak tartott témák a szeretett tevékenységek (tánc, biciklizés, foci, divatozás, stb.) és a vágyott dolgok: ki leszek, milyen leszek? A környezet csak ezeken keresztül, áttételesen jelenik meg. Problematizálódott, hogy az önarcképek, amiket ők terveztek és komponáltak meg, és mi készítettünk el, mennyiben azonosak velük, szólnak róluk, és fejezik ki a saját viszonyukat a választott helyszínekhez, tevékenységekhez, tárgyakhoz? Sokat beszélgettünk annak érdekében, hogy ez kiderüljön, és az önarcképeikhez való viszony elmozduljon a "de menő vagyok rajta" - típusú reflexiótól. Az önálló, otthoni fotós feladatok is egyre tematikusabbak lettek, választott tevékenységek megjelenítése köré íródtak.

Arra jutottunk, hogy célszerű drámapedagógiai módszereket bevonnunk és használnunk ahhoz, hogy megteremtsük a csoportkohéziót, hatékonyan tudjunk fotós feladatokat csinálni és közösen gondolkodni a saját képeikről és mások képeiről. Eredetileg úgy terveztük, hogy csak az első időszakban lesz nagy hangsúly a drámás módszereken, szabályjátékokat és helyzetgyakorlatokat használtunk. A foglalkozás felépítésének első blokkja az „ÉN” megfogalmazásáról és körbejárásáról szólt. Ki milyen belső és külső tulajdonságokkal rendelkezik, mit szeret csinálni és hogyan viszonyul a többiekhez. Ebben a blokkban megtanultunk a képekről mesélni: mi mindent fejezhet ki egy kép, mi mindent olvashatunk ki belőle. Ezután a képek történetté alakítása következett, kiscsoportokban képregényszerűen fotósorozatot csináltunk az általuk fontosnak tartott témák alapján (barátság, hírességek, foci, kiközösítés) és ezzel gyakoroltuk azt a szemléletet, hogyan találunk a képek között összefüggést, azonosságokat.

Rájöttünk, hogy problémát jelent számukra a direkt önkifejezés, és sokkal jobban működnek, mélyebbre mennek azok a feladatok, amikben "áttételesen" van szó róluk: fiktív, általuk kitalált helyzeteken, történeteken keresztül. Ehhez nagyon jó eszköz volt, - ezért továbbra is használtuk - a drámapedagógia: számukra fontos, ismerős helyzetekből és karakterekből állóképet alkottunk magunkból, a kellékek és a kérdéseik segítségével ki kellett találniuk, hogy milyen helyzetet és karaktereket ábrázol a kép, és milyen konfliktus áll össze a képsorozatból. Végül lefotózták az állóképeket. Ezután maguknak kellett állóképeket alkotniuk ugyanezekkel a karakterekkel, arról, hogy mi lehetett a konfliktus előzménye, és mi lehet a végkifejlete.


2010. szeptember 5., vasárnap

hamarosan újrakezdünk

Ezen a héten toborzunk, aztán jövő héten újrakezdjük a rendszeres Photovoice (illetve most már igyekszünk rászokni, hogy Fotóhangnak hívjuk) foglalkozásokat.
Minden kedden és szerdán leszünk a Kesztyűgyárban fél5-től 6-ig, és szeretettel várjuk a 8. kerületet fotóval bemutatni vágyó, 9-14 éves gyerekeket!

Az első időszakban nyitottabb, a bekapcsolódásra lehetőséget adó lesz a program, azután pedig elkezdődik az igazán komoly fotózás, és terveink szerint januárra kiállítás is lesz belőle.

Majd jelentkezünk, hogy hol áll a dolog!

2010. augusztus 7., szombat

nyári tábor a kesztyűgyárban


A szeptembertől (remélhetőleg) induló foglalkozások előkészítéseként ezen a héten fotós tábort tartottunk a Kesztyűgyár közösségi házban. Azt hiszem, ez a hét mindhármunknak nagyon lelkesítő volt -- szinte minden programot, játékot meg tudtunk csinálni, a gyerekeket nagyon érdekelte a fotózás, és jól tudtunk együtt dolgozni.
Hétfőn, kedden és szerdán délelőttönként voltunk a házban, ahol csapatépítő- és bizalomjátékokat játszottunk, montázst csináltunk, soksok képet nézegettünk és elemeztünk, és fotózni tanultunk. Már a játékok, képelemzések során is nagyon sok érdekes, számunkra meglepő dolgot mondtak, amik kis lépéssel közelebb vittek minket ahhoz a célunkhoz, hogy a képet eszközként használva beszéljenek saját közegükről.
Szerdán minden résztvevő kapott egy automata filmes gépet fekete-fehér filmmel, és készítettek egy fotóriport tervet, ami alapján aztán csütörtökön és pénteken önállóan fényképeztek a környéken. A választott témák között szerepelt a természet, család, 8. kerületi fiatalok, terek.
Szokatlan (és éppen ezért izgalmas) volt nekik a filmes technika - sokszor elmondtuk, hogy nem szabad hátul kinyitni a gépet, és csak akkor fogják látni a képeket, amikor majd előhívjuk őket.
Tegnap este találkoztunk a Mátyás téren, visszahozták az ellőtt filmeket - ezeket mi hétvégén elő fogjuk hívni, aztán hétfőn és kedden közösen lenagyítjuk a negatívokat a Kesztyűgyár egyik raktárában berendezett laborban.
Nagyon kíváncsi vagyok a képeikre, és úgy érzem, ezzel a táborral közelebb kerültünk az eredeti, photovoice elképzelésünkhöz. Persze ez akkor fog igazán kiderülni, amikor majd közösen megbeszéljük az általuk létrehozott fekete-fehér papírképeket...
Remélem, ez a hét a srácoknak is legalább akkora élmény volt, mint nekem.

További képek itt: http://www.facebook.com/group.php?gid=289904103233&v=photos&ref=ts

2010. július 27., kedd

nyári tábor


Szeptembertől újra fognak indulni a foglalkozások - azelőtt pedig csinálunk egy nyári tábort a Kesztyűgyárban.

2010. május 26., szerda

kezdeti tapasztalataink

Öten vágtunk bele a 8ker meg én photovoice programba, szociológusok, dizájnerek, politológusok, gyerekfoglalkozásokat vezetők, aktivisták. A technikai és részben anyagi hátteret pályázati úton terveztük biztosítani, ami ez idáig sajnos nem tudott megvalósulni, így jelenleg a 8ker meg én photovoice programot komolyabb anyagi háttér nélkül valósítjuk meg. A barátainktól, ismerőseinktől szereztünk régi, kiszanált 2-3 megapixeles digitális fényképezőgépeket, és a helyszínt ingyen használjuk a Nap Klub Alapítvány jóvoltából, akik örömmel fogadták be a programunkat. A foglalkozások helyszínéül tehát a Leonardo utcai Nap Klub Alapítványt választottuk, szándékosan elkerülve a Kesztyűgyár környékét, hogy a kerület egy olyan területén valósuljon meg a program, ahol sokkal kevesebb délutáni elfoglaltság közül választhatnak a környékbeli gyerekek. Több, a kerületben dolgozó szociális munkással konzultálva arra jutottunk, hogy a gyerekeket utcai szociális munkával vonzzuk be, és kihagyjuk a kommunikációból a helyi iskolákat, amik sok esetben taszító erőként lépnek fel a gyerekeknél. A kommunikációs kampányunkat közvetlenül a foglalkozások előtti időre időzítettük, mivel a környékbeli hátrányos helyzetű gyerekeknek nincs jövőképük, de sokszor még holnapképük sem, nem igen terveznek előre, ezért a „2 hét múlva fotós klubbot szervezünk” stratégia nem vált volna be. Tehát az utcákat és tereket járva kezdtünk el ismerkedni és beszélgetésbe elegyedni a gyerekekkel, akik leginkább a Losonczi téren összpontosultak. Kezdetben az aznapi délutáni elfoglaltságaikról kérdeztük őket, hogy van-e már mára programjuk, a válasz sok esetben az volt, hogy nincs, csak úgy lógni járnak a térre, mert otthon üres a lakás. Több bizalmatlan és sikertelen találkozás és körút után a harmadik napon nagyjából 10-12 gyereket, (kb. 2-3 haveri társaságot) sikerült meggyőzni, hogy mi valami izgalmasat tudunk mutatni nekik, úgyhogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy 10 visongó gyerek kapkod a digitális kameráink után. Az első foglalkozás alkalmával rögtön kipróbálhatták a fényképezést, amit egy-egy személyes, VIII. kerületi mentális térkép megrajzolásával kötöttünk össze. A tervezett ütemtervet nemigen, vagy csak nagyon nehezen voltak tarhatóak, mert a gyerekeket nagyon nehezen tudtuk rávenni a feladatok koncentrált végiggondolására. Mivel tudjuk, hogy sokszor egyenest az iskolából érkeznek a Nap Klubba, a kezdetektől próbálkozunk sportszerű tevékenységek integrálásával/beillesztésével a programba, amikkel levezethetik a mozgásigényüket, hogy utána nagyobb kedvük legyen a fotós feladatokon együttgondolkodni. A Nap Klubban pingpongozásra van lehetőség, ezt a gyerekek mindig nagyon élvezik, annyira, hogy utána sokszor nehéz áttérni másik tevékenységre.

A fotózások alkalmával különféle fotós nézőpontok, témák kialakítására és szemszögváltásra sarkalljuk a gyerekeket. A fényképek eddig nagyrészt a nemi szerepek megmutatkozása köré csoportosulnak, ami amiatt is lehet, hogy a kezdeti alkalmakkor még csak a Nap Klubban készítettünk közösen képeket, így nem sok lehetőség volt a környezet variálására, vagy annak megmutatkozására. A gyerekek leginkább egymást vagy minket szeretnek megörökíteni, a tárgyak nem érdeklik őket. A lányok együtt fényképezkednek, egymást ölelve, a fiúk viszont inkább egyedül, boxolást, verekedést imitálva. Leggyakoriabbak tehát ezek a pózolós, gesztikulálós, portrészerű képek, amik természetes vagy ösztönös emberi megnyilvánulásnak mondhatóak, hiszen mindenki másképp viselkedik kamerák előtt, mindannyian próbálunk a saját társadalmi elvárásainknak (életkorunknak, nemünknek, rangunknak) és ideáljainknak megfelelni, vagy azokhoz illeszkedni. Ezek tulajdonképpen tudatosnak nevezhetőek.

Nagy probléma azonban, hogy nem tudunk állandó csapatot kialakítani – ez szintén a jövőkép, illetve az állandóság kialakításának hiányához köthető. Mindig más, néha új gyerekek érkeznek teljesen kiszámíthatatlan időben. Néha órákkal korábban, máskor pedig fél órákat késve. Nagyon érdekes, hogy úgy tűnik, mintha a gyerekek valamiféle szimbiózisban élnének egymással, mert rendkívüli hatással vannak egymásra. Egyikük-másikuk kedve, lelki állapota kihat a többire, azok átveszik épp rosszkedvű társuk hangulatát, s így minden foglalkozáson más-más arcukat ismerjük meg.
Mivel ezek állandó problémák, ezért folyamatosan próbálunk változtatni a perspektíváinkon, és a terephez, a gyerekekhez igazítani a foglalkozásokat. A fenti problémák lehetnek a „jelenlétünkből” fakadó „torzításnak” a hatásai, hiszen mi idegenek vagyunk a gyerekek számára, ráadásul nem romákként még inkább rászolgálunk a bizalmatlanságukra. Ez utóbbit többször vágták a fejünkhöz. Ezen kívül a Nap Klubbon belüli helyzetünk új is lehet a gyerekeknek, hiszen sem tanárok, sem szülők nem vagyunk a számukra. Az pedig különösen értelmezhetetlen, hogy huszonévesként még nincs családunk, ami megszokott a roma családok esetében.
A folyamatos problémáknak, illetve az ezeket követő állandó perspektívaváltásoknak köszönhetően azonban a photovoice hármas célkitűzése nem látszik megvalósulandónak. Ennek ellenére sikeresnek mondható, hogy sokszor 10-15-20 visszajáró gyereket sikerül megfognunk, akik ha nem is minden alkalommal, de sűrűn látogatnak el a Nap Klubba, ahol értelmesen tölthetik el az idejüket, még ha kis mértékben is, de reflexiós készséget, koncentrációt, fotózást és esztétikát tanulhatnak, valamint az idő strukturálására nevelődnek.

2010. április 10., szombat

felkészítő7


Április 6-7-8-án zajlott a Nap Klubban a felkészítő/csapatépítő tréningünk a kibővült csapatunkkal. Kedden meghívtuk Hargitai Dávidot (Budapest Esély Központ, Fókusz Alapítvány) és Tóth Mátét (Krétakör), hogy a photovoice és a fotózás gyakorlati odlaláról meséljenek. Szerdán Végh Panni és Nagy Zsuzsi a 8. és 9.kerületben lévő szoc intézmények (mint a Kesztyűgyár) foglalkozásairól beszélt, délután pedig Dósa Mariannt láttuk vendégül, aki a belső budapesti szegregátumok kialakulásáról tartott "előadást", és végül a napot a Gipsy Side című filmmel zártuk, ami után Koppány Judit antropológus avatott be a film hátterébe. Csütörtökön Kovács Mónika (Elte, Interkult Int) az előítéletek és a kisebbségi identitás pszichológiáját mutatta be nekünk, délután pedig Udvarhelyi Tessza (A Város Mindenkié, Artemisszió) tartott interkulturális kommunikáció tréninget.

Mindnekinek köszönjük a részvételt és a segítségeket, nagyon sok értékes infóval távoztunk, a Nap Klubnak pedig külön köszönet, hogy helyet biztosítottak nekünk!

A következőkben az itt hallottakat rakjuk a helyükre és ennek megfelően véglegesítjük a stratégiáinkat, hogy 1-2 héten belül elkezdhessük a fotós foglalkozásokat a helyi srácokkal.





2010. március 18., csütörtök

fényképezőgépeket keresünk

A 8ker + én megvalósulásához feltétlenül szükségünk van fényképezőgépekre. Anélkül ugye nem megy a photovoice... Mivel viszont pénzünk sajnos egyáltalán nincs, mindenkit szeretnénk megkérni, hogy nézzen körül otthon -- nincs-e egy fiókban megbújó, már nem használt kis digitális fényképezőgép.
3 megapixeles (de ennél igazából már csak nagyobbak vannak), semmi extra kis kompakt gépekre lenne szükségünk. Ha esetleg van ilyenetek, írjatok - nagyon sokat segítenétek!

köszönjük.

2010. március 3., szerda

önkéntesek kerestetnek

Legyél önkéntes a 8ker + én programban!

A program, illetve a photovoice módszerének leírását megtalálod itt a honlapon (felső menüsor)


Az önkéntesek szerepe és felelőssége a programban

Az önkéntesek szerepe a fényképeket kibeszélő foglalkozások konzultációinak a levezetése a kamaszokkal, ill a velük való, a foglalkozásokon kívüli kapcsolattartás.
Ez rendkívül fontos feladat, hiszen a program egyik fő célja, hogy a résztvevőkkel bizalmi viszonyt kialakítva rábírja őket, hogy a fényképeken át bepillantást engedjenek nekünk az életükbe. Ez eleve belsőséges viszonyulást feltételez. A foglalkozások több alkalommal is 2-3 fős kis csoportokban zajlanak, amik során az otthon készített fényképeket elemzik ki. Ezeket közös megbeszélések követik, amiben a foglalkozások minden tagja együtt vesz részt. Az önkéntesek feladata, hogy a kis csoportos konzultációk alkalmával irányítsák és levezessék a beszélgetéseket fotókról, előkészítve a képeket és a gyerekeket a közös konzultációkra. A 13-15 éves korosztályi sajátosságokból adódóan ez nem mindig könnyű.
A 8.kerületben élő hátrányos helyzetű gyerekeknek az életéből többnyire hiányzik a rendszeresség, mivel a nagyarányú munkanélküliség és a nélkülözések miatt a szülőknek nincsenek hosszabb távú jövőképeik, emiatt nagyon nehéz elérni, hogy a gyerekek hónapokon át hetente eljárjanak még egy olyan klubba is, ahol a koruknak megfelelő izgalmas dolgokat tanulhatnak. Ezért fontos, hogy a mentorok a kamaszokkal személyes kapcsolatot alakítsanak ki, ami segít, hogy a foglalkozások iránti figyelmüket fenn tudják tartani, amihez szükség van a bizalmukra. Ezt könnyebben tudjuk megalapozni, ha több idő jut minden gyerekre. Az önkéntesek a foglalkozások között is kapcsolatban maradnak a fiatalokkal, interneten vagy más módon elérve, segítve őket a fotózás és életük bemutatásának folyamán felmerülő kérdésekben és dilemmákban.


A photovoice-os foglalkozások várható időbeosztása

A fotós foglalkozások április első hetében kezdődnek, amik innentől heti 2 alkalommal kerülnek megrendezésre nagyjából 2 hónapon keresztül, alkalmanként 2-3x45 percben. Közben folyamatosan tartani és fejleszteni kell a kamaszokkal a kapcsolatot, ami nagyjából 1 vagy 2 további fél délutánt fog igénybe venni. Május utolsó hetében tervezzük a köztéri kiállítás megrendezését, az Európai Unió kirekesztés ellenes fókuszhetében. Ez alatt szervezzük majd a lakossági fórumokat is.


Felkészítő hét/workshop témái


1. alkalom: ismerkedés, a program részletes bemutatása
2. alkalom: fotózási alapismeretek, a fotózás etikája, a képek szerepe a mai társadalmunkban
3. alkalom: 8.kerületi sajátosságok: szegregáció, kisebbségi identitás, 8.ker-i kamaszok
4. alkalom: Reformpedagógia, interkulturális kommunikáció, mentor rendszer – mik ezek és miért jók?
5. alkalom: egy kis gyakorlat: a photovoice kipróbálása + összefoglalás, egyeztetések, feladatkiosztás, stb.
plusz 1: egy 8.ker-i civil szervezet foglalkozásának meglátogatása


Milyen egy ideális önkéntes?

Ha úgy érzed, hogy a következő kompetenciák és készségek megvannak benned, akkor jelentkezz!
o szociális érzékenység
o empatikus készség
o jó kapcsolatteremtő készség
o nyitottság
o megbízhatóság és felelősségtudat
o nem árt, ha van tapasztalatod gyerekekkel/kamaszokkal
o előny, ha van fotós érdeklődésed, esetleg tapasztalatod

Jelentkezési feltétel: néhány mondatos motivációs levél és opcionálisan: fényképes (amerikai típusú, vázlatos) önéletrajz

Határidő: március 5. péntek éjfélig


Ide küldd: 8kermegen@gmail.com

2010. február 6., szombat

helyzetjelentés

A nagy online kommunikáció közben máris jött egy csomó kérdés, amire ez úton igyekszem válaszolni.
Szóval a 8ker+én program jelen pillanatban előkészítő fázisban tart.
Márciusban tervezünk egy felkészítőt tartani az önkénteseinknek, akik mentorként fognak részt venni a programban. Ez kb 4napos lesz, és több szuper szakértőt is felkértünk, hogy egy-egy témáról bővebben beszéljenek. Lesznek a fotózásról technikai, etikai felkészítők, a nyócker szubkultúrájáról, a hátrányos helyzetűek identitásáról, valamint reformpedagógiai módszertanokról előadások, interaktív játékok, beszélgetések.
Áprilisban pedig a foglalkozások kezdését reméljük. Azért írom, h reméljük, mert addig még rengeteg szerveznivalónk van. Többek között ez is történik jelenleg.
Most pályázatokat írunk, ehhez szerezzük be a megfelelő papírokat, ajánlásokat, nyilatkozatokat.
Közben igyekszünk minél több helyi szakértővel, a kerületben ténykedő civil szervezettel, okos emberrel találkozni, konzultálni és a tanácsaikat megfogadni. :)
Kezdenek összeállni a progról a mindenféle cv-k meg ars poeticak - ezeket töltögetjük fel a blogra, ill. most már a facebook csoport oldalára. És tegnap óta a twitteren is jelen vagyunk. Én személy szerint online menedzsment mániás vagyok, mert hiszek benne, h a fiataloknak nagy része, hozzám hasonlóan, a netes social oldalakról tájékozódik, ott cseveg, kommunikál, hírdeti magát vagy a munkáit. Minden esetre nem káros, ha online is jelen vagyunk... viszont ingyen van! :)
A blog dizájnja még fejlesztés alatt áll. (ma megyek fotózni a háttérképhez)
No és a program sarkallatos pontja, h tudunk-e fényképezőgépeket szerezni, uh ezek becserkészése is előkelő helyet foglal el a listán.

Azt hiszem, nagyjából ezek vannak most. Minden hozzászólást, kritikai megjegyzést szívesen fogadunk - és igyekszünk is minél több embert a programmal kapcs meghallgatni, hiszen ezekből tudunk előrébb lépni.
Kérdezzetek itt, facebookon vagy twitteren!
Szép napot!

2010. február 5., péntek

a facebookon is

már itt is kommunikálunk

twitter

már a twitteren is csiripelünk - így próbálunk több barátot szerezni és népszerűbbek lenni :)
aki szeretne, az 8kermegen néven itt cseveghet velünk:

2010. január 31., vasárnap

mi a photovoice?

A PhotoVoice (FotóHang) az alulról jövő társadalmi cselekvésre és a dokumentarista fotográfiára épít. Célja, hogy marginalizált és stigmatizált társadalmi csoportok tagjainak a fénykép eszközével lehetőséget biztosítson közösségük és ügyük hiteles képviseletére, és ezáltal konkrét, pozitív társadalmi változást generáljon. A Photovoice egy közösségi részvételen alapuló kutatási módszer, mely azoknak a nézőpontját közvetíti és azoknak „ad hangot”, akiket általában figyelmen kívül hagy a többségi társadalom, vagyis azoknak akik Caroline Wang szavaival: „a világról alkotott elképzeléseinket meghatározó életformáktól eltérő életet élnek”.

A részvételen alapuló módszerek alapvetése, hogy bármilyen társadalmi célú cselekvésbe be kell vonni (lehetőleg vezető szerepben) a probléma által közvetlenül érintett embereket (Tony Webb). Amennyiben ők maguk nem vesznek részt a megoldás létrehozásában, úgy nem kezelhetőek a probléma gyökerei, és minden jóakaratú segítség pusztán a lyukak foltozására lesz alkalmas. Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a lokálisan fontos ügyek, speciális problémák legfőbb ismerői maguk az érintettek, a „
tapasztalati szakértők” – és ezáltal reflektál a tudás létrehozásának hatalmi viszonyaira is.

Napjainkban a vizualitás korát éljük, a képek folyamatosan körülvesznek minket. Ebbe a dinamikába tudnak bekapcsolódni a Photovoice programok során készült fényképek is, melyek képesek lehetnek áttörni a világunk képi túltelítettségéből fakadó közönyt is. A Photovoice során a képek eddigi alanyai azok készítőivé válnak, és magabiztosan mesélnek közösségükről. Tehetetlen áldozatok helyett aktív egyénekként látjuk őket a fényképeken, melyek az ő valóságukat ábrázolják – azt, amit ők szeretnének közvetíteni magukról, nem pedig azt, ahogy mások látják őket.

A Photovoice hármas célkitűzése a következő:
Képessé tétel (empowerement) – A fotó egy önkifejező eszköz, mely alkalmas az identitás erősítésére, és a kompetencia érzésének növelésére. A fotókon a résztvevők dokumentálják közösségük és környezetük büszkeségre okot adó, és problémás jelenségeit is.
Párbeszéd – A képek csoportos megbeszélése során kritikai párbeszéd kialakulása a résztvevők között, melynek során azonosítják a közösség legfontosabb ügyeit és problémáit, és ezek okait, tágabb környezetét is megvitatják.
Változtatás – A photovoice fontos célja a döntéshozók elérése; illetve a tágabb, társadalmi szintű kommunikáció, mely pozitív változásokat eredményezhet.
A közösség tagjai által készített fényképek, illetve az általuk meghatározott és megvitatott főbb témák politikai és társadalmi változást stimulálhatnak.

A Photovoice rugalmassága miatt számos területen alkalmazható: sikerrel vettek már részt Photovoice projektekben vidéki, szegénységben élő nők, idősek, betegségben szenvedők, bevándorlók, menekültek, hajléktalanok, illetve telepen élő romák közösségei is.
Ehhez képest Magyarországon még kevéssé ismert ez a módszer, csupán két kezdeményezés volt, melyek tapasztalataira építhetünk (budapesti hajléktalan emberekkel, illetve a sajószentpéteri cigánytelepen). Meggyőződésünk, hogy a Potovoice módszerével újszerűen és hatékonyan lehet küzdeni az előítéletek és stigmatizáció ellen, és képes arra, hogy párbeszédet teremtsen különböző társadalmi csoportok között. Éppen ezért kezdeményezésünkkel szeretnénk hozzájárulni a Photovoice magyarországi megismertetéséhez és elterjedéséhez is.

A 8ker meg én elnevezésű programunkat Budapest nyolcadik kerületében – mely a város egyik legstigmatizáltabb városrésze –, roma származású fiatalokkal szeretnénk megvalósítani. Azt gondoljuk, hogy nagyon fontos lebontani a kerület köré épített előítéleteket, mely törekvésnek a fénykép hatékony eszköze lehet. Ezenkívül úgy látjuk, hogy egy ilyen jellegű, kreativitásra és identitásra építő projekt szervesen tudna illeszkedni a környéken jelenleg zajló folyamatokba.

Projektünk céljai, melyek szervesen illeszkednek a Photovoice három általános céljához:
- identitás erősítése, kreatív /produktív tevékenységben részvétel, önkifejezés lehetősége
- korosztály- és környezet specifikus problémák feltérképezése a 8. kerületi fiatalok körében, csoportkohézió erősítése, társadalmi felelősségvállalás mértékének növelése
- kerületi szintű társadalmi kohézió erősítése, a kerület ügyeiről való párbeszéd valós és működő fórumának megteremtése, a fórumon meghatározott ügyekben döntéshozók megszólítása és a társadalmi változásra irányuló politikai döntések követelése

Tágabban:
- a diszkrimináció és előítéletek elleni küzdelem (elsősorban a romákkal kapcsolatban)
- társadalmi kohézió erősítése Budapest egyik legtöbb problémával küzdő városnegyedében
- a roma fiatalok körében erősíteni a társadalmi és közösségi részvételt
- megismerni a 8. kerületi fiatalok világát, és facilitátorként elősegíteni, hogy ez az üzenet minél szélesebb körbe eljusson
- a photovoice módszerének megismertetése, elterjesztése



Pósfai Zsuzsi